Mindenki ismeri a népmesét, amiben a szegény szántóvető furfangos legkisebb lányát állítja próbatétel elé az öreg király: vigyen is neki ajándékot meg nem is. A lány szitával letakart verebeket visz, a kirány felemeli a szitát, s a madarak elreppennek. Adott is meg nem is ajándékot.
Nos körülbelül ugyanígy néz ki a Széchenyi kártya is meg a növekedési hitelprogram is kis hazánkban.
Figyelem, a nyugalom megzavarására alkalmas esetleírások következnek! Állami alkalmazottak és idealista párthívek takarják el a szemeiket...
Széchenyi kártya eset, 2012.
Export üzlet (benne komoly bővülési potenciál), rendelés alatt, már addig is a cég árbevételének 2/3-a export. Beruházás miatt beszűkül a cash-flow. Kártya igénylés indul.
Bank elbírál, elégedetten jelzik, hogy 3 millióra jó a cég. Ez pont elég lenne, hogy az export ügylet realizálódásáig tartó fél évet normálisan kihúzzuk. Mondja a bank, hogy innen már csak 1 hónap és megvan a kártya és a pénz. A beruházással kapcsolatos további költségeket a megmaradt cash terhére intézi a cég. Jön a telefon, hogy be kell menni a kártyás irodába. Ott közlik, hogy 0,5 mFt-ra vagyunk jogosultak. Hogy??? Összeresztődik a kártyás bagázs ügyintézője a banki ügyintézőkkel és kitalálják, hogy ott a difi, hogy a kártyához az export nem számolható be mint bevétel, "mert az olyan bizonytalan". Ezzel a húzással sikerült a felívelő pályának az elején roppantani egyet, következménye mindössze annyi, hogy a szükséges fejlesztések, gyártások befékeződtek és nem lett folytatása - értsd, további, sok-sok milliós rendelések - az ügynek.
Utózönge: Fékezhetetlen agyvelejű gazdasági vezetésünk 2014-re végre felébred és az export is már Széchenyi kártya számítási alap. Valaki szólhatott nekik, hogy abból csak forgalom van ha belföldön egymásnak adunk-veszünk, pénzt keresni csak az exporttal tudunk. Kb. a klasszikus viccben a két külkereskedő a sivatagban a tevelepénnyel meg a 100.000$-os forgalommal. Pénzt nem kerestek, tevelepényt ettek mindketten, de forgalmaztak 100.000$-t. Jól hangzik, de nem élünk meg belőle.
Növekedési hitel esettanulmány.
Folyik a csapból meg az óriásplakátokból, hogy itt akkorára, de akkorára lehet növekedni a hitellel, hogy ülve nyalhatjuk a Holdat tőle. A bankban nézegetem a kitett cetliket, amiken 2% kamattal adnának kishaszonjárművet hitelbe. Kérdi a banki ember, hogy akarok-e olyat venni. Mondom neki azt nem, de a termelő gépet bővíteni kéne, nos abba beruháznék.
Oké, elindítja. Megnézik a mérleget (értsd, előminősítés), majd bekérik az aktuális főkönyvi kivonatokat. Megkapják, mejd jelzik, hogy menjünk a fenébe, mert 25 mFt árbevétel alatt szóba sem állnak velünk. Mert ugyan a minimál hitel összeget el tudnánk költeni (ami 5 mFt), de a hitel összege csak a bevétel 20%-a lehet legfeljebb, az meg nem jön össze.
Nos innentől kezdve élek a gyanuperrel, hogy néhány kevésbé értelmes amőbára adtak öltöny-nyakkendőt és nevezték ki őket hitelbírálónak. Megnézték az előző évi mérleget, abban nem volt 25 mFt árbevétel. Itt helyből dobniuk kellett volna az ügyet, mert most még csak a fél évnél tartunk, az pedig legfeljebb extrapolálható, de nem éves árbevétel. Aztán. A nyereségességet meg sem nézték, ugyanis a nyereségből akár 1 év alatt is vissza lehetne fizetni az egész hitelt. Az nem jó nekik, csak az árbevétel. Szemmel láthatóan nem ismerik a hozzáadott érték fogalmát, ami esetünkben az eget veri, olyan magas.
Konklúzió
Nem annak a cégnek van szüksége növekedési segítségre, amelyik már eléggé megnőtt. Annak, amelyik még kicsi, de profitábilis és komoly hozzáadott értéket termel, ráadásul exportképesen. A TV reklámból a pék az nem ilyen. Alacsony profitrátával üzemel és a hozzáadott érték szintén alacsony. Ezzel legfeljebb parasztot lehet vakítani, de fejlődés nem lesz. Ismerek több olyan céget is, amelyik Széchenyi kártyával vett fel efféle hiteleket, gyakorlatilag semmire nem mentek vele, ugyanúgy szenvednek és napi pénzügyi gondjaik vannak, mert ab start az üzleti modellben nincs benne a fejlődés. Akiben csak benne van de még kicsi a bevétel, az meg nem kap. Akinek meg elég már a bevétele és olyan a tevékenysége, az meg körberöhögi, mert egyrészt nem óhajtja, hogy még többen belelássanak a kártyáiba, másrészt meg 3-5 millió forint nekik már aprópénz, annyiért meg nem éri meg a macera a hitellel. magyarul az kaphat efféle hiteleket aki nem tud vele valójában mit kezdeni, az pedig nem, akinek nagyon kéne, de hitelbíráló szemmel kockázatos az ügylet. csak akkor minek kapja a hitelbírálűó a fizetését, ha ezt nem tudja felmérni??? Mert egy olyan alapművelet elvégzésére még egy idomított amőba is képes, hogy van-e 25 mFt árbevétel vagy nincs. Ehhez nem kell havi 400 nettóért öltönyös hitelbíráló figura egy klímás irodában...
Utóirat (július 29.)
Másutt írtam, de átemelem ide is.
Teljesen félre van paraméterezve a hitelfeltétel.
A valóban növekedésre képes kis cégnek nem adják, mert nem teljesít pár ostoba feltételt, a jövedelmező cégnek baromira nem érdeke pár millióért kíváncsi szemek elé tárni a belső ügyeit, egy átlagos jövedelmezőségű, de elég nagy cégnél pedig valójában nem tudnak mit kezdeni a pénzzel, mert nem lesznek tőle se nagyobbak, se hatékonyabbak.
Nem véletlenül haszongépjárművekre erőltetik a hitelfelvételt.
Nincs valódi célcsoportja így a hitelnek.
